KENDERES VÁROS HONLAPJA VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA


Helytörténet
Főoldal-Köszöntő
Önkormányzatunk
Helytörténet
A település rövid bemutatása
Orvosi Ügyelet
Területi Gondozási Központ, Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat
Központi Konyha
Kenderesi Szakiskola, Középiskola és Kollégium
Móricz Zsigmond Művelődési Ház
Városi Könyvtár
Kenderes Város Vízmű
Az orvosi rendelő akadálymentesítése
Hírek
Vissza az alap oldalhoz
Hivatkozás a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség gyengénlátó honlapjára
Hivatkozás a Közreműködő Szervezet honlapjára
Hivatkozás az Irányító Hatóság gyengénlátó honlapjára

Kenderes magában hordozza az alföldi települések jellegzetességét, hangulatát, amely megnyilvánul a határt beterítő búzamezők és kukoricatáblák, erdősávok, ligetek természeti környezetben és a 90-100 éves vagy ennél régebbi lakóházakban. Népi építészeti emlékként az Országos Műemlékvédelmi Hivatal is "jegyzi" a Nap és Hold motívumos Jókai út 7. szám alatti lakóházat, amelynek egyszerűbb változata még a Jókai út 3. szám alatti épület is. Lakosság 5000 fő feletti, ebből 900 fő Kenderes külterületi lakott helyén Bánhalma területén él. Nagyközségünk Jász- Nagykun- Szolnok megye középső részén, a Szolnok - Túri - sík északi peremén fekszik a nagykun települések szomszédságában. A 4-es számú /E-60-as/ főközlekedési út kelet-nyugati irányban kettészeli helységünket. Szomszédaink Kunhegyes, Karcag, Kisújszállás, Fegyvernek, Tiszabó és Tiszagyenda.
Történetünk visszanyúlik a réz- és bronzkorba, feltehetően már akkor is lakott terület volt. Földünk csernozjom és réti talajok a földművelés korai kialakulásához kínáltak kedvező feltételeket. Első írásos emlék 1352-bol való, ekkor említik oklevélben a falut, amely a kunok birtokába került. A XV. században 1/3-1/ 3 részben a BOI, Kővári Pál ítélőmesteré, és a budai Pálos Rend tulajdona lett. Ebben a században Kenderessy Balázs földbirtokos révén a huszitizmus egyik központjává lett. A XVII. század második felében a török-tatár hadak pusztításától sokat szenvedett falu később, a XVIII. század végétől a Magyari -Kossa, a XIX. század közepétől pedig a nagybányai Horthy család birtoka is lett.
1771-es úrbérrendezés idején a módos, kizárólag református jobbágyfaluból az 1848-as forradalom idejére Kenderes felerészben katolikus, nagyszámú zsellérség és szegényparasztság lakta településsé vált, mégis ekkor kezd kibontakozni az ipar és a kereskedelem. A két világháború között a szegény lakosság magas száma ellenére látványos fejlődést mutat, amelyet jórészt a falu szülöttjének, Horthy Miklósnak személyes támogatása eredményezett. Középületek, iskolák vízvezeték- és villanyhálózat létesült, korszerű egészségügyi és szociális ellátás alakult ki.
Mivel a legsúlyosabb társadalmi probléma a földkérdés nem oldódott meg, az 1945-ös földreform a Kommunista Párt mellé állította a szegényparasztságot, amely a nagybirtokok, köztük a Horthy-uradalom teljes felosztását jelentette. A formálódó új hatalomban a tsz szervezések és beszolgáltatások azonban kiábrándították a lakosságot. Így az 1956-os forradalom Kenderesen radikálisabb formában zajlott, mint általában a megye településein, amelyben szerepet játszott a Horthy korszak pozitív emlékképe is. Az 1960-as évektől ismét lendületes fejlődés jelei mutatkoztak a községben. A XX. század vége a lakosság-szám csökkenését hozta, de reményeink és igyekezetünk szerint - az EU csatlakozás folytán - a lehető legtöbb pozitív eredmény elérését tűzte ki a városvezetés, bízva lakói messzemenő támogatásában, segítségében.

Vissza az oldal tetejére
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.